Női fehérneműk két évszázados története

Női fehérneműk két évszázados története

19. század

A 19. század közepén hallhattunk először a mai értelemben vett női fehérneműkről.

Korzett, krinolin és tornűr olyan fogalmak, amelyekkel egy nőnek 1810 és 1870 között együtt kellett élnie. A "divattudatos" nő darázsderékkal jelenik meg, akkoriban ezt kényelmetlen fűzőkkel és "mechanikus korselettekkel" érték el. 1870 körül a mesterségesen felduzzasztott sziluett háttérbe szorul és a "kosárszerű tornűr" alakítja a különösen erotikus megjelenést.

A 19. század utolsó harmadában a női fehérneműkre egyre inkább

a luxus volt jellemző. Finom holland vászon vagy batiszt,

hímzések és csipkék, szív alakú dekoltázsok és horgolások

- dús fantáziával kezdetét veszi a fehérnemű varrás művészete. A kézi szövőszéket felváltja a varrógép.
A korzelett, amely addig kizárólag alakformálás célját szolgálta, hamarosan divatos kiegészítő lett az ún. "gumiharisnyakötő", amelyet a harisnyatartó elődjeként ismerünk.
1885-ben Bad Rappenauban megalapítják a későbbiekben FELINA néven ismert fehérnemű üzemet.
Az igényes, szép, esztétikus női fehérneműk gyártása terén a franciák voltak az élvonalban. A melltartó első elődje is ott készült.

20. század

Az 1900-as évek nő ideálja: befelé "domborodó", lapos has, hangsúlyozott keblek és a kerek popsi.
Az első világháború után a nők hirtelen fiússá válnak, nadrágot és inget viselnek, a keblek eltűnnek. A korselettet részben a csípőszorító váltja fel.
A 20-as évek Amerikájában a nő démonként (vamp) jelenik meg: arányos alak, vékony csípő. A melltartó kihangsúlyozza a nőiességet, a csípőszorító harisnyatartóként is funkcionál.
A második világháború idején a fehérnemű gyártásban is megjelenik a forradalmi változást jelentő nylon és perlon.
A nők mindennapi viseletévé válnak a melltartók és a csípőszorítók.
 

1960-as évektől napjainkig

A hatvanas években a fehérneműipar a Lycra-nak köszönhető

en óriási fellendülésnek indul. Megjelenik a miniszoknya és az első harisnyanadrág.

A következő évtizedekben a női emancipáció révén az egyre kényelmesebb

fűzők és melltartók nem csak divatcikkekké válnak, hanem a női ruhatár alapkellékeivé is.
A hölgyek nagyobb hangsúlyt helyeznek a jól megválasztott melltartóra. Egyre több a nagykeblű fiatal, akik már nem szégyenlik, hanem büszkén hangsúlyozzák adottságaikat.
Mit várunk el ma az ideális fehérneműtől? Legyen kényelmes, szexis, divatos, dekoratív, rafináltan hangsúlyozza az előnyöket, titkolja a titkolni valókat.